Csögle története

A település története a honfoglalás korig nyúlik vissza. A falu neve Csögle/Csigla/, mely gyepüt,sövényt jelent és a török nyelvből eredeztethető. A falu első okleveles említése 1275-ből ismert Chigla néven. A megye legnépesebb egytelkes nemesi faluja volt. 1488-ban 52 kúriális család lakta. A község a török háborúk alatt is lakott volt, 1603-ban kilenc nemes fizetett taksát. Csögle a középkortól kezdve a XIX. századig, sőt még azon túl is a nemesi közbirtokosság irányítása alatt állt. Az 1715-ös az 1828-as összeírás a falut tiszta nemesi falunak mondta. Kimondottan agrár falu volt, gabonatermelés és gyümölcstermesztés volt a fő foglalatossága. A XV. századtól a falu törzsökös lakosságát a Barcza, Bede, Bereczk,Boros, Csögley, Dancs, Farkas, Fekete, Gáncs, Györgyfy, Mihályi, Ösztövér, Pethő, Sas, Szolgabíró, Tügyes nemes családok adják. A XVII. századtól folyamatosan növekedett a község lakossága. A kisnemesi tulajdonosok a kor szokásainak megfelelően, közösen művelték a földjeiket, az erdőt és a legelőt közösen használták.

1948 után megkezdődtek a tagosítások, de általános birtokrendezésre csak 1852-től került sor, a szomszédos Egeraljával és Adorjánházával egy időben. 1945. január 1-én kisközség volt, körjegyzőségi székhellyel. 1951. októbere és 1966. január 31. között a faluban önálló tanács és hivatali szervezet működött 1966. február 1-től Csögle székhellyel Csögle és Kiscsősz községek közös tanácsot hoztak létre, melyhez később kapcsolták Adorjánháza, Kispirit és Nagypirit községeket is.

A falu nemessége aránylag kis területen gazdálkodott, mégis minden módon törekedett megtartani nemességük hírét és becsületét. Minden háborúban voltak köztük bátor és harcos, az országot fegyveresen szolgáló férfiak. A falu régi oklevelei, melyekben a régi kiváltságokat nyerték, az idők során elvesztek, vagy megsemmisültek. A község nemességét és birtokjogát bizonyító diplomák közül első Bertalan veszprémi püspök 1227-ben kelt levele, a második a csornai konvent 1470-ből datált oklevele volt.

Ismert Corvin Mátyástól is egy töredékesen fennmaradt levél 1464-ből. VI. Károly császártól 1722-ben nyert a falu újító oklevelet. Ebben figyelembe és fontolóra véve a falu hűségét és hűséges szolgálatait, melyeket a Magyar Szent Koronának és a magyar királyoknak tettek és ígérik, hogy a jövőben is tenni fognak a „kulturális” Csögle falut, ˝melyet elődeik emlékezet óta valóságos és békés használatában, uralmában és folyamatos bírásában voltak”, annak nemes lakóinak „adja és juttatja igaz határjeleik és régi határaik között”, minden hasznukkal és tartozékaikkal. A falu első pecsétnyomóját a XVII. század végétől vehették használatba. 1902. július 1-én egy miniszteri rendelet alapján egységes pecsétnyomókat kezdtek rendszeresíteni. Ennek nyomán 1909-re új pecsétnyomó készült a községre nézve is, mely megtarthatta korábbi címerét. Ekkor már megjelentek a színek is a bélyegzőkön. 1949. április 7.-i Bm rendelettel a községi címeres bélyegzők használatát betiltották, majd 1949. november 9.-én a községi címeres zászlók viselését is megtiltották. Ettől kezdve évtizedeken keresztül elestek a sajátos identitást kifejező és évszázadokon át jogosan és büszkén viselt jelképeik használatától.

A község képviselői 2000. januárjában döntöttek úgy, hogy felkutatva a régi jelképeket, azokat ha lehet változatlan formában ismét bevezetik. Ennek hatására ma már rendelkezik a falu ismét címerrel, bélyegzővel és zászlóval.